Koncert, zene

Az elefántcsontparti Aly Keïta a balafon, azaz a nyugat-afrikai xilofon egyik nagy mestere, akinek játékát öt évvel ezelőtt, a Hans Lüdemann Trio Ivoire tagjaként a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében adott koncertjükön egy ízben már megcsodálhatta az Opus közönsége.

Rendkívüli hangulatú, balkáni, keleti és mindenekelőtt magyar zenei hagyományokat idéző lemezt mutat be a Modern Art Orchestra a szerző, Szirtes Edina Mókus kíséreteként.

A 2013-ban alapított klasszikus orgona-gitár-dob felállású Hammond orgona trió, az Organism 2016-ban jelentette meg Praise the Notes című, kizárólag saját szerzeményeket tartalmazó első lemezét.

„A mély benyomást keltő kompozíció, valamint a három előadó bátorsággal teli játéka eszünkbe juttatja, hogy a jazz nem pusztán letűnt hagyományok szép öröksége, hanem élő zenei nyelv, ami múltról és jelenről egyaránt mesél.” Space GongGam, az EBS Broadcasting zenei műsora

Az együttes játéka rendkívül visszafogott és összehangolt. A négy művész előadásmódja egyformán kiváló, a megszülető muzsika pedig megigézi a hallgatót.

Bár a Nagy Emma Quintet alig egy éve alakult meg, 2019-ben már meg is jelent első, saját szerzeményeikből álló nagylemezük, Set to Face címmel.

A számtalan projektben és zenekarban közreműködő cimbalmos és zeneszerző, Lukács Miklós 2014-ben alapította meg saját trióját, a Cimbiózist, mely azóta is változatlan felállásban a hazai jazz színtér egyik legeredetibb formációjává nőtte ki magát.

Kaja Draksler, Petter Eldh és Christian Lillinger az elmúlt évtized Európában felbukkanó legizgalmasabb, legelmélyültebb és legsokoldalúbb jazz-figurái közé tartoznak. Triójuk zenéje pedig nem kevesebb, mint e három eltérő személyiség olyan hibridje, amelyet aligha tudnánk elképzelni, ha ettől a felállástól függetlenül, külön-külön vizsgálnánk a résztvevők munkásságát.

Páratlan ritmusok, gyors visszacsatolások, pontosan kiszámolt pályák és váratlan helyzetek spontaneitása – a budapesti duó különleges műsorral tiszteleg a holdraszállás közelgő 50. évfordulója előtt.

A Pastell Contemporro zenekart Weisz János zongorista és Borkó Attila szaxofonos alapította.

Az 1976-os születésű Kalmár Zoltán eleinte elsősorban blues, rock, pop és funky zenekarokban dobolt szülővárosában, Debrecenben.

John Coltrane 1965 januárjában az Impulse! gondozásában megjelent A Love Supreme című lemezét már kortárs kritikusai is a háború utáni jazz egyik fontos albumaként méltatták, mely azóta az egyetemes jazztörténet egyik kiemelkedő alkotásának rangjára emelkedett.

A Herbie Hancock-tanítvány Tzumo Árpád az egyik legsokoldalúbb hazai komponista és billentyűs, aki úgy saját SoLaTi nevű formációjával, mint jó néhány zenekar állandó tagjaként, rendszeres fellépője a kluboknak és fesztiváloknak, itthon és külföldön egyaránt.

Sorozatomba ezúttal beszélgetőtársul bevontam Fazekas Gergelyt is. Nem is annyira szokványos műsorismertetéseket várva tőle, inkább egy új típusú dialógus reményében a zenetörténész és az előadó között, amelybe akár a közönséget is bevonhatjuk. A művek elhangzása előtt vagy közben közösen elgondolkodhatunk azok néhány, számunkra sokatmondó részletéről vagy aspektusáról. (Csalog Gábor)

Aligha kell bemutatnunk Juhász Gábor Gramofon- és Artisjus-díjas, Jónás Tamással Aegon-társdíjas jazzgitárost és zeneszerzőt az Opus látogatóinak, hiszen hazánk egyik legkiemelkedőbb gitárosa gyakori vendége a klubnak, legutóbb január végén lépett fel kvartettjével.

A Gányi Miklós Trió tipikusan bebop alapokra épülő, tradicionális jazzelemeket felvonultató, mégis ízig-vérig modern zenét játszó hármas.

A Liszt-díjjal és Szabó Gábor Életműdíjjal, 2019 márciusában pedig kiemelkedő zeneszerzői munkásságáért Erkel-díjjal is elismert Oláh Kálmán a jazzvilág élvonalába tartozó művész, aki megkapta az amerikai Thelonious Monk Jazz Composers Competition zeneszerzői fődíját is. Ezután jelent meg Always címmel Oláh Kálmán amerikai CD-je két világhírű zenész, Jack DeJohnette dobos és Ron McClure bőgős közreműködésével.

A finn zongorista és zeneszerző Jussi Fredriksson, az igen aktív finn jazz színtér egyik kulcsfontosságú figurája, két jeles honfitársával, Jori Huhtala bőgőssel és Mika Kallio dobossal alakította meg trióját.

„Ez a zene vad, izgalmas és mindig más. Csupa egyéniség. Csak hallgatom-hallgatom – s noha nem tudom biztosan, hová is tegyem, de mosolyra késztet. Az együttes tagjai mindent megtesznek, hogy valami figyelemreméltóan invenciózus és kockázatos módon öntsék ki nekünk szívüket. Határtalan a kreativitásuk. Ők a hét csemegéje!” Dick Sumner

Az elmúlt évek egyik legnagyobb nemzetközi jazz-sikerét jegyző, Play Sun Ra című lemezével 2014-ben Franciaországban az Év Albuma címet elnyert, Supersonic névre hallgató francia zenekar tagjai közül hárman tavaly új improvizatív triót alapítottak.

A kísérleti elektronikus és kortárs zene, a free jazz, a szabad improvizációk és az etno-jazz egyaránt teret kap az évek óta összeszokottan működő Grencsó Kollektíva jellegzetes stílusában. Oldottság és feszültség, hatalmas energiák és misztikus visszafogottság, rövid etűdök és nagy ívű darabok, a népdalok egyszerűsége és virtuozitás alkot egységet dinamikailag és ritmikailag is sokszínű előadásukban.

Ajtai Péter régen dédelgetett álma vált valóra azzal, hogy megalapította a Charles Mingus zenéjét feldolgozó formációját. Mingus esetében egyértelműen olyan zenésszel van dolgunk, aki abszolút felette áll bármiféle műfajiságnak, így nem véletlen, hogy hatalmas tisztelet övezi a jazz különböző szcénáin belül is.

A moogon és zongorán játszó finn Kari Ikonen és Manuel Hermia belga fafúvós által alapított Orchestra Nazionale della Luna igazi modern jazz kvartett, amely a jazz hagyományában gyökerezik ugyan, de egyformán nyitott korunkra, és a nagyvilág bármely aspektusára.

A Cséki név igen jól cseng a zenészek és muzsikát kedvelők körében. A méltán híres művészdinasztia fiatalabb generációjához tartozó, 36 éves Cséki Kálmán hosszú évekig a világhírű hegedűs, Roby Lakatos együttesének zongoristájaként volt ismert, de a közelmúltban úgy döntött, hogy zenekarvezetőként is kipróbálja tehetségét.

Az argentin Dominga Tango duót 2013-ban Violeta García hegedűművész és Ana Micozzi zongorista alapította Buenos Airesben. Tekintettel a műfajban teljesen szokatlan felállásukra, a duó egyéni, a hagyományostól jócskán eltérő hangszerelései révén sikerrel alakította ki saját eredeti stílusát és hangzását. Repertoárjukon hagyományos argentin tangók mellett saját szerzeményeket is találunk, melyek a tango nuevo műfajában íródtak.

Oláh Krisztián kvartetté bővült saját formációja hiánypótló a magyar zenei palettán. Krisztián első magyar zenészként meghívást kapott a Thelonius Monk Institute nemzetközi jazz versenyére, ahol a világ 14 legjobb zongoristája versenyzett. A felkészülés ideje alatti időszak, valamint a Washingtonban és New Yorkban töltött idő és tapasztalatok újabb vágányra terelték életét, így zenei világát is.

„Három muzsikus, akik között a különleges kölcsönhatás lehetővé teszi, hogy tradíciókon átívelő párbeszédek szülessenek. Stílusok közötti átjárhatóság – kötöttségek nélkül. A zenei határok feszegetése és az abban való feloldódás a jazz sztenderdek és saját darabok újraértelmezésén keresztül.

A zenekar eredetileg trióként alakult 2018-ban, s kezdettől fogva a jazz formabontóbb, kreatívabb megnyilvánulást igényló régióiban kalandozott, kiemelt szerepet szánva a szólisztikus játékmódnak.