Farkas Ferenc és Veress Sándor tudása, hatása különösen meghatározó volt Ligeti számára. Farkast – akinél zeneszerzés-tanulmányait kezdte Kolozsvárott, majd befejezte Budapesten – így köszöntötte kilencvenedik születésnapja alkalmából, 1995-ben:
„Amit Tőled tanultam, az egyfajta mesterségbeli etika: az ember semmit nem ír »csak úgy« le, hanem addig javítgat, ameddig a fogaskerekek tényleg fognak. Szerkesztésbeli következetességet és pontosságot tanultam Tőled, [...] s azt is, hogy az ember tartózkodjék minden fontoskodástól és nagyképűségtől. [...] Piros ceruzával telefirkáltad összhangzattan-feadataimat, kis iskolai stílusgyakorlat-kompozícióimat: piros ceruzád nyomán láttam meg a dolgok – szavakban meg nem fogalmazható – rendszerét.”
A Budapesti Vonósok olyan műveket válogatott össze a koncert programjába, amelyek bemutatják, mesterei közvetítésével Ligeti a 20. századi magyar zeneszerzés hányféle irányát ismerhette meg. És bár néhány éven belül Ligeti végérvényesen maga mögött hagyta a tanárai által képviselt világot, felépítve saját univerzumát, a tőlük kapott színvonalas mesterségbeli tudásról és példakép értékű jellemvonásaikról élete végéig tisztelettel, hálával és szeretettel emlékezett meg.
Műsor:
Járdányi Pál: Sinfonietta
Kadosa Pál: 4. szimfónia
Szervánszky Endre: Szerenád vonószenekarra
Farkas Ferenc: Régi magyar táncok
Veress Sándor: Négy erdélyi tánc
Ligeti György: Régi magyar társas táncok
Közreműködik:
Budapesti Vonósok
Koncertmester: Pilz János
Művészeti vezető: Botvay Károly